Részlet Petőfi Sándor naplójából
"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben az "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott.
Tovább :: Részlet Petőfi Sándor naplójából
Merényi Krisztián: Baluszterek
Tovább :: Merényi Krisztián: Baluszterek
Télvégi tavaszváró - Szokolay Sándor hangversenye a 80 éves Csoóri Sándor tiszteletére
A Deák téri evangélikus templom zsúfolásig megtelt 2010. február 27-én a Télvégi tavaszváró (Oratorikus látomások Csoóri Sándor verseire) Op. 195 – ősbemutatóján. Lehet-e templomban ünnepelni? – kérdezte köszöntőjében Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumi elnöke. Köszönjük meg, hogy lehet, és köszönjük meg az alkalmat, hogy elhangozhat az üzenet: „Nem a tökéletes élet után futunk, hanem a teljes élet visszaszerzéséért.” És köszönjük meg azt is – mondta –, hogy léteznek ma is emberek, akik odaállnak, megszólalnak, kimondják és elszenvedik – helyettünk is!
Bene Zoltán: Mithridaticum
Amikor Jakob Weissmann 1833-ban a szászországi Annabergben, ahol arzén, azaz légykő kitermelésével és földolgozásával foglalkozott, megalapozta könyvtárát egy történelmi, egy orvosi és egy vegytani szakkönyvvel, még nem gondolhatta, hogy csaknem két évszázad elteltével Fehér Flóris nevű leszármazottja ezer mérfölddel keletebbre egy aprócska faluban közkinccsé teszi az időközben meglehetős méretűvé duzzadt, soknyelvű bibliotékát.
Tovább :: Bene Zoltán: Mithridaticum
Koczeth László: A tojás
A kisfiú megigazította a vánkost az öregember háta mögött, aki hálásan mosolygott rá, s reszkető kezével próbálta megsimogatni a gyerek fejét. A mozdulat azonban jócskán elcsúszott, és a görcsös, erőtlen kéz a dunyhára hullott. Az öreg meggyötört szemmel bámulta a fehérre festett gerendán szárnyát igazgató, markát dörzsölő legyet, amint az felrepülve köröket róva szálldogál, majd halkan, erőtlenül megszólalt:
- Sanyikám, hozd ide a kissámlit!
- Sanyikám, hozd ide a kissámlit!
Tovább :: Koczeth László: A tojás
EKSZPANZIÓ XXII. Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozók
Vers - Koncertek - Csoportos Kiállítás - Performanszok - Koncert - Színházak
„MASZK és ARC”
ARC és MASZK
Az EKSZPANZIÓ/K/ minden emberire kiterjedő, táguló, lelkeket hódító, szelíd kultúrköröket foglaló nemzetközi kortárs művészeti találkozó(k). A kísérletező kedvű alkotók: költő–, filozófus–, zene– és képzőművész performerek; irodalmárok, művészettörténészek, színházi – és filmrendezők, színészek és a közönségük 1989 óta változó helyszíneken, a váci Görög Templom kiállító-hajójából „kievezve” a Pilisen, a Naszály-hegyen, a Dunakanyaron, a Börzsönyön át, az Ipoly magyar-szlovák oldalán a Vepor-hegység, vagyis a forrásvidékek irányába tartva, a Kárpát-haza legpoétikusabb szegletére, a Dunakanyarra is visszaköszönve, együttesen tesznek „próbálkozást” arra, miként válhatnak a kortárs művészetek valóságosan is az élet meghatározó: formáló, avagy deformáló, az ország- és műfaji határok átjárhatóságának megteremtésével mindennapi létünk építő, organikus részévé.
Zonda Tamás: A döglött ló
A kisváros élte zavartalan életét, a boldog békeidők évei peregtek. Az evangélikus, katolikus, református és izraelita iskolák tanulói önfeledten kergetőztek a nemrég megnyitott, Hajós Alfréd tervezte strandon, az iskolák udvarain, s ha véget ért a taniskolai év, munkálkodhattak a fényképészek. Pár megmaradt, barnás-lila osztályképeiken mereven beállított, matrózruhás lányok-fiúk néznek ránk, középen zsakettes, keménygallérú tanáraik. A kis boltok rendben kinyitottak reggelente, a kifutó fiúk vitték a friss cipót, tejet a házakhoz, a tisztviselők igyekeztek a bíróságra, megyeházára. A bírák a délelőtti fárasztó ítélkezések után átugrottak az Úri Casinóba és a kényelmes szattyánbőr fotelekben szivar mellett elolvasták, hogy mi is történt a Házban, de inkább szundítottak kicsit vagy leültek alsózni.
Tovább :: Zonda Tamás: A döglött ló
Merényi Krisztián: Ez maradt
Tovább :: Merényi Krisztián: Ez maradt
Kaiser László: Micsoda játszmák
Tovább :: Kaiser László: Micsoda játszmák
Debrecennek igaz leánya
SZABÓ MAGDA, a huszadik századi magyar irodalomnak egyik kimagasló személyisége 2007. november 19-én, délután 4 órakor, olvasás közben meghalt. Neve Az Őz, Ókút, Mondják meg Zsófikának Mózes egy, huszonkettő, Katalin utca, Freskó, Pilátus, Régimódi történet, Kiálts, város!, Kígyómarás, Für Elise, s egyéb regények, drámák, versek népszerű íróját idézi elő. Volt diákjainak a tanárt jelentette, aki bevezette őket a magyar nyelv szépségeibe, irodalmának gazdagságába.
Tovább :: Debrecennek igaz leánya
Birtalan Ferenc: Add a kabátod
Tovább :: Birtalan Ferenc: Add a kabátod
Molnár H. Lajos: Falra hányt esztendő – VI. rész
T. Ágoston László: Jogállamban élünk, uram…
Hajnali hat órakor arra ébredt, hogy reng a feje fölött a mennyezet, hintázik a csillár, és a bárszekrényben örömtáncot járnak a poharak. – Szentséges ég! – ugrott ki az ágyból. – Földrengés van. De még milyen földrengés… Ez legalább hetes erősségű lehet a Richter- skálán… Odarohant az ablakhoz, hogy megnézze, mi omlott már össze odakint, mit hagyott meg ez a váratlan Istencsapás, meg úgy egyáltalán mit lehet tenni. Nem hitt a szemének.
Farkas Árpád: Dúdoló
Tovább :: Farkas Árpád: Dúdoló
Táltosok Kárpátalján
A vitaindító Nagy Zoltán Mihállyal ellentétben, én nem voltam jelen azon a lapbemutatón, ahol elhangzott az általam is nagyra becsült Fodor Géza ominózus állásfoglalása. Ezért csak másodkézből kapott információkra alapozhatok. Először is, mint érintett, arra kérném szűkebb hazánk érdemes költőjét, hogy fejtse ki bővebben, milyen kifogásai vannak a kárpátaljai irodalom fiatalabb nemzedékével szemben! Egyáltalán, kiket ért e megnevezés alatt? Hiszen a célkeresztbe fogott Pap Ildikó és mondjuk Sz. Molnár Ferenc, vagy K. Roják Angéla között legalább 20 év a korkülönbség.
Tovább :: Táltosok Kárpátalján
Kasuba Klaudia: Az utolsó elítélt
Már késő éjjel volt odakint, tompán szűrődtek be a halk és megszokott zajok, miközben évek óta ugyanazok a bántóan nyugodt illatok kísérték ezeket a hangokat. A távoli főútról motorok érces, csikorgó fékezése, utcalányok beszélgetése hallatszott; a szomszédos kinti teremből pedig monoton zúgással dolgozott a hűtő, habár évek óta üresen kongott. Egyetlen ember volt csak ébren az őrök közül, s ő is unottan játszadozott először a műanyag kávéspohár praktikus fedelével, majd nekiállt az asztalon heverő börtönkulcsok fényesítésének.
Tovább :: Kasuba Klaudia: Az utolsó elítélt
Az Olttól az Óceánig - beszélgetés Meister Évával
Meister Éva székely és német felmenők gyermekeként az erdélyi Olthévízen született. A Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett színész diplomát. Már főiskolás évei alatt is játszott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán, ahol később megbecsült és rendszeresen foglalkoztatott színésznő volt. Az ott töltött évek alatt elhalmozták különböző műfajú és fajsúlyú szerepekkel. A vígjátékoktól, a zenés darabokon keresztül a drámákig, a karakterfiguráktól a főszerepekig sok mindenben kipróbálhatta magát. 1987 nyarán férjével és akkor másfél éves gyermekével menekültként érkezett Magyarországra.
Ketykó István: Emlékeim, akár a jégcsapok
Vers-páfrány-szag, tintaillat
Az írás, a művészet e tájtól sohasem volt idegen. Óriások alkottak itt, hogy csak Balassit, Madáchot, Mikszáthot, Komjáthyt említsem. De a derékhad egyik-másik költője is hagyott maradandó, olvasható művet. Talán a levegőben van valami; vers-páfrány-szag, tintaillat. Meglehet, ez hatott, vagy más, de az biztos, hogy a hetvenes évek derekán újra éledezni kezdett a néha lángoló, néha csak parázsló irodalmi élet.
Tovább :: Vers-páfrány-szag, tintaillat
Tamási Orosz János: Mi igen nagy
Tovább :: Tamási Orosz János: Mi igen nagy
Sue Wootton: Mágneses dél
Tovább :: Sue Wootton: Mágneses dél
Mátyus Attila László: Az új avatar
Tovább :: Mátyus Attila László: Az új avatar
