Debrecennek igaz leánya
SZABÓ MAGDA, a huszadik századi magyar irodalomnak egyik kimagasló személyisége 2007. november 19-én, délután 4 órakor, olvasás közben meghalt. Neve Az Őz, Ókút, Mondják meg Zsófikának Mózes egy, huszonkettő, Katalin utca, Freskó, Pilátus, Régimódi történet, Kiálts, város!, Kígyómarás, Für Elise, s egyéb regények, drámák, versek népszerű íróját idézi elő. Volt diákjainak a tanárt jelentette, aki bevezette őket a magyar nyelv szépségeibe, irodalmának gazdagságába.
Tovább :: Debrecennek igaz leánya
Birtalan Ferenc: Add a kabátod
Tovább :: Birtalan Ferenc: Add a kabátod
Molnár H. Lajos: Falra hányt esztendő – VI. rész
T. Ágoston László: Jogállamban élünk, uram…
Hajnali hat órakor arra ébredt, hogy reng a feje fölött a mennyezet, hintázik a csillár, és a bárszekrényben örömtáncot járnak a poharak. – Szentséges ég! – ugrott ki az ágyból. – Földrengés van. De még milyen földrengés… Ez legalább hetes erősségű lehet a Richter- skálán… Odarohant az ablakhoz, hogy megnézze, mi omlott már össze odakint, mit hagyott meg ez a váratlan Istencsapás, meg úgy egyáltalán mit lehet tenni. Nem hitt a szemének.
Farkas Árpád: Dúdoló
Tovább :: Farkas Árpád: Dúdoló
Táltosok Kárpátalján
A vitaindító Nagy Zoltán Mihállyal ellentétben, én nem voltam jelen azon a lapbemutatón, ahol elhangzott az általam is nagyra becsült Fodor Géza ominózus állásfoglalása. Ezért csak másodkézből kapott információkra alapozhatok. Először is, mint érintett, arra kérném szűkebb hazánk érdemes költőjét, hogy fejtse ki bővebben, milyen kifogásai vannak a kárpátaljai irodalom fiatalabb nemzedékével szemben! Egyáltalán, kiket ért e megnevezés alatt? Hiszen a célkeresztbe fogott Pap Ildikó és mondjuk Sz. Molnár Ferenc, vagy K. Roják Angéla között legalább 20 év a korkülönbség.
Tovább :: Táltosok Kárpátalján
Kasuba Klaudia: Az utolsó elítélt
Már késő éjjel volt odakint, tompán szűrődtek be a halk és megszokott zajok, miközben évek óta ugyanazok a bántóan nyugodt illatok kísérték ezeket a hangokat. A távoli főútról motorok érces, csikorgó fékezése, utcalányok beszélgetése hallatszott; a szomszédos kinti teremből pedig monoton zúgással dolgozott a hűtő, habár évek óta üresen kongott. Egyetlen ember volt csak ébren az őrök közül, s ő is unottan játszadozott először a műanyag kávéspohár praktikus fedelével, majd nekiállt az asztalon heverő börtönkulcsok fényesítésének.
Tovább :: Kasuba Klaudia: Az utolsó elítélt
Az Olttól az Óceánig - beszélgetés Meister Évával
Meister Éva székely és német felmenők gyermekeként az erdélyi Olthévízen született. A Marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett színész diplomát. Már főiskolás évei alatt is játszott a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán, ahol később megbecsült és rendszeresen foglalkoztatott színésznő volt. Az ott töltött évek alatt elhalmozták különböző műfajú és fajsúlyú szerepekkel. A vígjátékoktól, a zenés darabokon keresztül a drámákig, a karakterfiguráktól a főszerepekig sok mindenben kipróbálhatta magát. 1987 nyarán férjével és akkor másfél éves gyermekével menekültként érkezett Magyarországra.
Ketykó István: Emlékeim, akár a jégcsapok
Vers-páfrány-szag, tintaillat
Az írás, a művészet e tájtól sohasem volt idegen. Óriások alkottak itt, hogy csak Balassit, Madáchot, Mikszáthot, Komjáthyt említsem. De a derékhad egyik-másik költője is hagyott maradandó, olvasható művet. Talán a levegőben van valami; vers-páfrány-szag, tintaillat. Meglehet, ez hatott, vagy más, de az biztos, hogy a hetvenes évek derekán újra éledezni kezdett a néha lángoló, néha csak parázsló irodalmi élet.
Tovább :: Vers-páfrány-szag, tintaillat
Tamási Orosz János: Mi igen nagy
Tovább :: Tamási Orosz János: Mi igen nagy
Sue Wootton: Mágneses dél
Tovább :: Sue Wootton: Mágneses dél
Mátyus Attila László: Az új avatar
Tovább :: Mátyus Attila László: Az új avatar
Rend a lelke mindennek
Korán volt még. A bárban lévő asztaloknál csak néhány szállóvendég foglalt helyet. Az új recepciós fürkésző pillantásokkal figyelte őket, majd az italos pulton, egy mások számára talán jelentéktelen, de neki valamiért mégis csak szemet szúró kis foltot pillantott meg. Azonnal elővarázsolt egy vegyszerekkel megrakott rekeszt, majd valami furcsa szert spriccelt a pultra, és egy puha, ám gyanús külsejű ronggyal törölgetni kezdte. Megroggyantotta térdeit, lejjebb ereszkedett, rézsút fordította a fejét, és úgy pásztázta végig a márványerezetű borítást. A pult felülete fényes volt, a recepciós arca elégedettséget tükrözött. Mögötte, mint valami óriási díszlet, a bár italválasztékát felvonultató pult adta a hátteret.
Tovább :: Rend a lelke mindennek
Hajnali elbeszélés
A történetet, ami itt következik, Lukácstól hallottam, aki magánhivatalnok, és az éjszaka szakértője. Nem szeretem az éjszakai embereket. Örökösen a részleteken nyargalnak, és az unalmasságig bonyolítják a nekünk, nappaliaknak egyszerű lelki ügyeket. Lukács is, amikor együtt ültünk a kávéházban, előbb háromnegyed óra hosszat bámult bele a konyakos pohárba, és csak azután szánta rá magát a beszédre.
Tovább :: Hajnali elbeszélés
Gámentzy Eduárd: Nagymamámnak (emlékül)
Tovább :: Gámentzy Eduárd: Nagymamámnak (emlékül)
Csillogás
Behunyta szemét.
Úgy tett, mint aki meg akarja ragadni és magába gyűrni azt a megfoghatatlan érzést, amit végső igazságnak szoktak hívni, de csak legyintésféle lett belőle. A fájdalomtól és a zsibbadtságtól alig tudott mozdulni. van annak tíz napja is, feküdt az ágyon kiterítve, s üszkösödő lába, egyre dagadtabb, büdösebb lett.
Úgy tett, mint aki meg akarja ragadni és magába gyűrni azt a megfoghatatlan érzést, amit végső igazságnak szoktak hívni, de csak legyintésféle lett belőle. A fájdalomtól és a zsibbadtságtól alig tudott mozdulni. van annak tíz napja is, feküdt az ágyon kiterítve, s üszkösödő lába, egyre dagadtabb, büdösebb lett.
Tovább :: Csillogás
